A kép rövid címe: A vezekényi csata emlékmûve
Készítõ: Ilyés Zoltán
Készítés ideje: 2009. augusztus 28.
Készítés helye: Nagyvezekény  (Vel'ké Vozokany) (Szlovákia)
Jogtulajdonos: Ilyés Zoltán

A kép leírása

1652 augusztusában Kara Musztafa esztergomi bég a Gímesi vár és Aranyosmarót környékét rabolta. Forgách Ádám érsekújvári fõkapitány megszervezte a védekezést, így Esterházy Miklós nádor idõsebbik fia, Esterházy László, az Eszterházy család több más tagja, Kohári István szécsényi várkapitány és gróf Pálffy Miklós körülbelül 1000-1200 fõnyi magyar sereget sorakoztatott fel a vezekényi síkon. Az 1652. augusztus 25-26-án lezajlott vezekényi csatában a háromszoros török túlerõvel szemben a magyar sereg hõsiesen védekezõ jobbszárnya nem tudott eredményesen védekezni. Eszterházy László grófot a törökök egy sáros árokpartnak szorították, ahol lováról leesve érte a halál.  Rajta kívül még három Esterházy fiú esett el az ütközetben – Ferenc, Tamás és Gáspár. A csata végsõ kimenetelének megítélése ellentmondásos. Bár a küzdelem török és magyar áldozatainak számában nem egyeznek a források, az bizonyos, hogy a török halottak száma többszöröse volt a magyarokénak (800 fõ a 48 magyar áldozathoz képest). Ennek ellenére a négy Esterházy gróf halála okozta pánik és zavarodottság miatt az addig jól védett szekértáborban állást foglaló Forgách Ádám megfutott és a magyar sereg nem fejezte be a küzdelmet, a vezekényi sík és környéke a törököké maradt, ahol azok továbbra is fosztogattak. Vélhetõen a halott Esterházy ifjak körül kialakult - a család által tudatosan fejlesztett és ápolt - kultusz befolyásolta a csata késõbbi megítélését és a magyar hõsiességet kiemelõ, idealizáló, magyar diadalt sejtetõ értelmezések születtek.

Az Esterházy ifjak temetésére 3 hónappal késõbb a nagyszombati jezsuita templomban került sor. A 17. század Felsõ-Magyarországának legnagyobb méretû és legreprezentatívabb fõúri temetésérõl Szabó Péter közölt kismonográfiát "A végtisztesség" címmel (Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1989).
1734-ben Eszterházy Imre esztergomi nagyprépost, késõbbi nyitrai püspök, a csata emlékére egy latin feliratos emlékobeliszket állíttatott. A tönkrement oszlop helyén 1896. augusztus 24-én avatták fel azt a latin feliratos és Eszterházy címeres mészkõ szobortalapzatot, amelyre 1897. május 12-én került fel a négy ifjú önfeláldozó Esterházynak emléket állító, büszke tekintetû, félholdas, lófarkas török zászlóra taposó bronzoroszlán.
Csámpai Ottó etnoszociológus, a nagyszombati egyetem tanára "Négy Esterházy egy hullása. A vezekényi csata - 1652" címmel 2007-ben kis kiadványt jelentetett meg, elsõsorban azzal a céllal, hogy a zoboralji magyar iskolások és tanáraik tudjanak a magyarok vezekényi helytállásáról és tanulmányi kirándulások során felkeressék az emlékmûvet, mint a magyar múlt és a térség emlékezethelyét. Az emlékmû helyi magyar recepciója tükrözi azt a törekvést, hogy az eseményt és az emlékmûvet a zoboraljiak magyar történeti tudata és identitása erõsítésére használják.
Négy zoboralji településen (Pográny, Alsóbodok, Kalász, Nyitracsehi) a szlovák-magyar együttélést, az asszimilációt és kétnyelvûséget, a kisebbségi identitásõrzés lokális gyakorlatait intézetünk és az MTA Földrajztudományi Intézete munkatársai az "Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek két vegyes lakosságú kisrégióban (Tövishát, Zobor-vidék)" elnevezésû OTKA kutatási program keretében vizsgálják.

Ilyés Zoltán