Nyitóoldal Hírek Sajtómegjelenés

Sajtómegjelenés

A közös szabadság eufóriája

Fedinec Csilla elemzése a Jelen április 24-i számában.

A rendszerváltás fogalma mindig azt feltételezi, hogy egy politikai rendszer nem pusztán módosítható, hanem időről időre elveszíti önmaga legitim alapját. Rendszerváltásra akkor van szükség, amikor a jogi és intézményi keretek már nem tudják hitelesen leképezni a társadalom működését, vagy amikor a hatalom és a társadalom közötti bizalmi viszony tartósan megszakad.

Belarusz: a háború mögötti kulcsszereplő

Fedinec Csilla elemzése a Jelen április 23-i számában.

Oroszország háborús és tágabb geopolitikai törekvéseiben egyértelműen kirajzolódik a posztszovjet térség feletti befolyás helyreállításának szándéka. Ez nem pusztán történelmi nosztalgia vagy ideológiai törekvés, hanem nagyon is konkrét stratégiai logika mentén szerveződő folyamat, amelynek célja a korábbi szovjet térség katonai és politikai újraintegrálása. Ebben a rendszerben különösen nagy jelentőséget kapnak azok az államok, amelyek földrajzi elhelyezkedésük, katonai infrastruktúrájuk vagy politikai orientációjuk révén kulcsszerepet tölthetnek be. Belarusz és Ukrajna ebben az összefüggésben egymással szorosan összefüggő, de eltérő szerepet játszanak: míg Ukrajna fegyveres ellenállásával a konfliktus középpontjába került, Belarusz egy kevésbé látványos, ám stratégiailag meghatározó háttérszereplővé vált.

Belarusz jelentősége abban áll, hogy nem önálló hadviselő félként jelenik meg, hanem olyan térként, amely lehetővé teszi az orosz katonai jelenlét kiterjesztését. Ez a szerep különösen fontos a háború dinamikája szempontjából, mivel egyfajta köztes zónát képez Oroszország és a NATO keleti szárnya között, miközben közvetlen kapcsolatot biztosít Ukrajna északi irányával.

Szavak és hatalom: az orosz irodalom morális és történeti válsága

Kollégánk Fedinec Csilla írása a Jelen-ben.

Kevés európai irodalom vállalkozott arra, hogy saját országát ne csupán ábrázolja, hanem koncepcionálisan megalkossa. Az orosz szépirodalom a 19. századtól kezdve nem egyszerűen tükrözte Oroszországot: a létértelmezés, a történelmi hivatás és a nemzeti önkép platformjává vált. A művek nemcsak az országot próbálták megérteni, hanem – gyakran tudtukon kívül – az ország önképének ideológiai alapjait is létrehozták, majd szét is rombolták. A külföldi kritika mindeközben e sajátos kettősséget hol lenyűgözve és hol riadtan figyelte: hogyan látják önmagukat az oroszok, és hogyan próbálják az íróik ezt a látásmódot megindokolni, majd leleplezni.