Fedinec Csilla elemzése a Jelen április 23-i számában.
Oroszország háborús és tágabb geopolitikai törekvéseiben egyértelműen kirajzolódik a posztszovjet térség feletti befolyás helyreállításának szándéka. Ez nem pusztán történelmi nosztalgia vagy ideológiai törekvés, hanem nagyon is konkrét stratégiai logika mentén szerveződő folyamat, amelynek célja a korábbi szovjet térség katonai és politikai újraintegrálása. Ebben a rendszerben különösen nagy jelentőséget kapnak azok az államok, amelyek földrajzi elhelyezkedésük, katonai infrastruktúrájuk vagy politikai orientációjuk révén kulcsszerepet tölthetnek be. Belarusz és Ukrajna ebben az összefüggésben egymással szorosan összefüggő, de eltérő szerepet játszanak: míg Ukrajna fegyveres ellenállásával a konfliktus középpontjába került, Belarusz egy kevésbé látványos, ám stratégiailag meghatározó háttérszereplővé vált.
Belarusz jelentősége abban áll, hogy nem önálló hadviselő félként jelenik meg, hanem olyan térként, amely lehetővé teszi az orosz katonai jelenlét kiterjesztését. Ez a szerep különösen fontos a háború dinamikája szempontjából, mivel egyfajta köztes zónát képez Oroszország és a NATO keleti szárnya között, miközben közvetlen kapcsolatot biztosít Ukrajna északi irányával.